Agapé és erotasz

Az érzelmek iskolájában nem csak a szeretetet kell megtanulnunk, hanem a szerelmet is – melynek segítségével megtalálhatjuk másik felünket. Cikkünk második részében is Lux Elvira lesz tanítómesterünk.

Szerelem – a szeretet másik fele

A szerelem a fajfenntartáshoz kötődő érzelem, melynek jelentőségéről olyan sok kulturális mű szól. Nincs még egy olyan téma, amiről annyit írtak, daloltak volna, s amely annyi különféle művészt ihletett volna alkotásra, mint a szerelem. Megfogalmazása ennek ellenére is szinte lehetetlen. Egyetértek Nietzsche definíciójával, amely csak egy a sok közül, mely szerint a szerelem a szexualitás esztétikuma. Ezért szép minden, amit átlényegít a szerelem és ezért válhat minden természetessé, boldogítóvá azok számára, akik szerelmesek egymásba.

Nemi életünk hétköznapjai csak akkor válnak ünnepnapokká, ha a szexualitást eszmei tartalommal tölti meg a szerelem. A szexualitás csak a szerelem által nyer jelentőséget, „nélküle a szexualitás szóra sem érdemes", ahogy P. Lauster írja.


Erkölcs – a világítótorony

Az erkölcs pedig az emberi nem lelkiismerete, melyet oly sok nemzedék formált tudatosan és öntudatlanul, hogy elviselve egymást a horda társadalommá épülhessen. Az erkölcsi beállítódás kialakításában elsőrendű szerepe van a családnak. Sokan vizsgálták már a család szerepét a gyermek erkölcsi értékeinek kialakulásában. Miller azt állítja, hogy az erkölcsös életre való nevelés a gyermek észlelési szintjén, azaz nagyon korán kezdődik, s már a születés pillanatában eldől, hogy a gyermek milyen értékeket fog elfogadni, hiszen elsősorban a szüleitől tanul, jót-rosszat egyaránt. Más kutatók is jellemzőnek találták a szülők hatását a gyermek erkölcsi normáinak kialakulásában, s a vizsgált gyermekek erkölcsi „tudásáról" megállapították, hogy nagyon hasonló szüleikéhez, míg más velük kapcsolatban álló felnőttek felfogásától jelentősen eltér. Donald és munkatársai amerikai és új-zélandi gyerekek ideálválasztását hasonlították össze, mindkét népességnél azt az eredményt kapták, hogy a gyerekek szüleiket választják példaképnek, s a szülők tulajdonságait idealizálják. Nem vitatható, hogy a szűkebb és tágabb szociális környezet irányító befolyással van a gyermek erkölcsi attitűdjének kialakulására.

Erkölcsi és „érzelmi fogyatékos" világunkban a felnőttek felelőssége óriási a jövendő generációk érzelmi, szexuális és morális életének meghatározásában.

Olyan kultúrákban lehet hétköznapokról beszélni, ahol ünnepnapok is vannak. Kettőjük komplementer kapcsolata színezi életünket. Őseink az életet ünnepelték: a termény betakarítását, a természet megújulását a napfordulókkal és mindenekfelett a termékenységet. „Az ősi vallások alapbölcsességéhez tartozott a szexualitás és a rítus kapcsolatának, a szexualitásban rejlő ünnepélyesség felismerése." (Nyíry T.) Az ünnep komoly, mert az élet halálon aratott győzelmét szimbolizálja, de egyben vidám és derűs is, mert az életöröm a győzelem jutalma. Az ünnep játékos is, mert magában foglalja az emberi lét mindkét dimenzióját: a tragédiát és a komédiát.


Az örökkévalóság ígérete

A termékenység, a szexualitás ünnepnapjai a szerelmes együttlétek nagy pillanataiból szövődnek, s ezekben a pillanatokban benne rejlik az örökkévalóság. A jelenben benne foglaltatik a múlt csakúgy, mint a jövő.

Az ember történelmiségéből ered a szerelem maradandóságának igénye. A férfi, aki nem egy életre kívánja magához kötni kedvesét, megsérti a nőnek az élet folytonosságába vetett hitét. A babáját ringató kislány öntudatlanul és játékosan készül az anyaságra, melynek programját sejtjeiben őrizve hozta magával. A szeretett férfiben pedig az eljövendő gyermek apját is belevetíti a nő, akinek ereje és gyöngesége egyaránt biológiai mivoltával áll szoros összefüggésben. Az asszonyi testben fogan, növekszik és valósul meg, a mindmáig legtökéletesebb emberi alkotás: az ember. A gyermek nemcsak az élet, de a szerelem halhatatlanságának is valós bizonyítéka. Egy házasságot lehet rövid távra tervezni, de a gyereket s a szerelmet nem. A szerelem misztériumának hiányában a szexualitás hétköznapi jelenség, s a nemi vágy oldódásának lehetősége.

Mérei F. úgy vélekedik a szerelemről, mint életvezetési háztartásunk hiánycikkéről. A szerelem nehezen elérhető és még nehezebben realizálható műkincs. Ritka, mint az igazán értékes műalkotás, de a lelkiélet legnagyobb kalandja.
Minden kalandban benne sejlik valamiféle veszély-lehetőség. A ma embere szorong az érzelmektől, mert a szeretet és a szerelem is a másikat helyezi a középpontba. Ez, -egocentrikus világunkban- az „én" perifériájára szorulását " világunkban irigyen őrizzük szegényes érzelmi tárházunkat önszerelmünk önző céljaira. A másikban való érzelmi feloldódás az én-vesztés szorongásával járhat akkor, ha nem bízunk eléggé társunkban. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a szerelem „páros műalkotás", ahogy Gyökössy vallja. Ma már szinte képtelenek vagyunk elhinni, hogy adni jobb, mint kapni, pedig a szerelem lényegi vonása: ajándékjellege.

Azt is tudjuk, hogy az érzelem torzítja a tudatot. Már a régi görögök is féltek attól, hogy a szerelem beszűkíti ítélőképességüket. Azt vallották, hogy az ember önmagát veszti el, ha elveszíti tudatát. Mennyivel inkább így van ez a tudatára, racionalitására, logikájára oly rátarti korunkban, hiszen semmire nem vagyunk olyan büszkék, mint tudományainkra. Szorongunk attól, hogy eszünk újból az érzelmek fennhatósága alá kerülhet. Így aztán mi inkább koitálunk, mint szeretkezünk. Igyekszünk - tudatosan, öntudatlanul- a szerelem elé helyezni a szexualitást, melyet ma már legtöbbször nem azért gyakorlunk, hogy minél több utóddal biztosítsuk halhatatlanságunkat. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk az általa szerezhető aktuális örömélménynek.

Fromm azt írja: "Nem a szexuális kielégülésből fakad a szerelem, hanem a szerelem teszi lehetővé az igazi szexuális kielégülést." Keveseknek adatik meg ez. A szerelemtől eltávolodott szexualitás, - jó esetben- mindkét fél számára örömet és oldódást jelent. Ez sem lebecsülendő lehetőség, hiszen mindez történhet anélkül, hogy individuumunkat vinnénk a vásárra. Azonban könnyen előfordulhat, hogy a sikeres, kölcsönös orgazmus ellenére is, a legszorosabb testi összefonódásban az egyén egyedül marad.

Azért hétköznapiak ezek az ölelések, mert -a hegeli gondolattal élve- az anyagon átcsillanó eszme hiányzik ezekből az ölelésekből. Hiányzik belőlük még sok minden: az ünnep-élménye, a játékosság oldottsága, az odaadás öröme, a kapcsolat a világmindenséggel, a két szárnnyal való együttröpülés vagy éppen az élmény, hogy megmozdul alattunk a Föld.
Hiányzik az ünnep és az ünnepélyesség. Mindenféle ünnepnek meg van a maga koreográfiája, energia, odafigyelés, rendezés és még igen sok egyéb is szükséges ahhoz, hogy jól sikerüljenek az ünnepi-játékok. Szerencsére sokan vannak, akiknek tehetség adatott ahhoz, hogy életük hétköznapjain is ünneplőbe öltöztessék a szívüket, s olyanok is vannak, akik erre megtaníthatók.

A való élet porondján a főszerepet a szerelemnek osztjuk. Előfordul azonban, hogy a főszereplő korábban hal meg, minthogy végleg legördülne a függöny. Az ilyen esetben a szexualitás veszi át a vezető szerepet, mely jó esetben túléli a szerelem halálát. Ha a továbbiakban nincs is eksztázis élmény, de lehet kölcsönös megelégedés, melynek legfontosabb kritériuma az orgazmus. Azonban a nők jelentékeny százaléka szenved orgazmus hiánybetegségben, s kisebb létszámban ugyan, de ugyanez férfiaknál is előfordul.
A nőknél többnyire biológiai, neuronális és fejlődéstani oka van ennek, míg a férfiaknál ugyanez inkább pszichés eredetű. Náluk, a rendben zajló fiziológiai történés ellenére sem kíséri pszichés oldódás, kielégülési élmény a magömlést.
A nők akkor is frigidnek tartják magukat, ha képesek az orgazmusra, de a csúcs-élményhez nem az aktus során jutnak el. Ennek azonban nemcsak a női genitália az oka, hanem igen sok esetben a férfi partner korai magömlése és szexuális kultúrájának hiányosságai.


A szexualitás hétköznapjai

A szexuális élet hétköznapjait csakúgy el kell fogadnunk, mint az élet egyéb hétköznapjait. A szexualitásnak sem kisebb, sem nagyobb jelentőséget nem tanácsos tulajdonítani, mint amennyi megilleti. Hozzátartozik életünkhöz és a törekvés arra kell, hogy irányuljon, hogy valóban mindkét fél számára örömtelivé váljék.
A diszharmónikus nemiségnek köszönhető az a sok válás, amely hazánkban van. Az ügyvédi papírok igen gyakran nem tartalmazzák az „elhidegülés" igazi okát. A válás utáni csonka családokban nőnek fel azok a gyerekek, akiknek pszichoszexuális fejlődése éppen a szülők válása miatt sérül, hiszen az ép személyiségfejlődéshez a gyermeknek mindkét szülőjére szüksége van. A gyermek, akinek elváltak szülei nemcsak traumatizálódik, de újra is termelheti a szülői mintát, hiszen tudjuk, hogy a példa a leghathatósabb nevelő eszköz akár negatív az előjele, akár pozitív.
A diszharmónikus kapcsolatban élő szülők, többnyire torzsalkodásaikban kevésbé szemérmesek, mint gyöngéd megnyilatkozásaikban. A gyermek kevésbé tanulja el a szeretet és gyöngédség viselkedésformáit, mint a negatív magatartásmódokat. Mindenki csak azt tudhatja, amit megtanult, legyen az jó vagy rossz.
A mai ember érdeklődése inkább fordul a szexuális történések mikéntje és hogyanja felé, mint a vele járó érzelmek és a nemi magatartást befolyásoló morál felé. Az érzelmek napjainkban, mintha „mostoha gyerekek" lennének, életünk perifériájára kerültek. Miután az ember érzelmi és egyben társas lény is, az önmaga és a mások felé irányuló érzelmei sokkal ősibb örökségek, mint tudata. Emocionális beállítódottsága vezérli cselekedeteit, befolyásolja gondolkodásmódját és meghatározó determinánsa lehet erkölcsi döntéseinek.

Időszámításunk kétezer éve után vessünk egyetlen pillantást az idő „mély kútjába" úgy, hogy egyben nézzünk „farkasszemet" önmagunkkal. Miként sáfárkodtunk és fogunk gazdálkodni érzelmeinkkel és az azokat formálni, zabolázni kész erkölcseinkkel.

Lux Elvira
 

Csatlakozz!

cikkeink

  • 7 tévhit a merevedési zavarról +

    A merevedési zavar is olyan dolog, amiről látszólag mindenki mindent tud, mindenkinek van róla véleménye. De ahogy bővebben
  • A psziché hatalma és a merevedési zavar +

    A potencia szó eredetileg hatalmat, valamire való képességet jelent, az impotencia pedig ezek hiányát. Manapság, amikor a bővebben
  • A szeretkezés anatómiája +

    Mai rohanó világunkban sokszor annak is örülhetünk, ha egyáltalán néhány percnyi szeretkezésre jut idő és energia. Pedig bővebben
  • Egészséges érrendszer és szexualitás +

    A merevedési zavar sokkal több embert érint, mint ahányan orvoshoz fordulnak vele. Pedig nem árt odafigyelni: akár bővebben
  • Egyiknek sikerül… +

    Az elmúlt évtizedek nem kedveztek a férfiaknak, sőt, már-már férfiasságukban is fenyegetve érezhetik magukat. A potencia ugyanis bővebben
  • 1

Az oldalunkon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked.
Elfogadom a cookiek használatát az oldalon.