A szex mint szenvedélybetegség – mindent a szexfüggőségről 3. rész
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) legutóbbi felülvizsgálata szerint a szexuális függőség valódi mentális zavarnak, azaz betegségnek számít. Cikksorozatunk 3. része.
Hogy mennyire gyakori a szexfüggőség? A kérdés nagyon sokrétű. Nemcsak a gazdag és híres emberek szenvednek tőle, a becslések szerint a lakosság akár 5%-át is érintheti. A betegek számát képtelenség megbecsülni, hiszen sokszor nem is kerül felszínre a probléma.
A szexuális szenvedélybetegek többsége férfi, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének ugyanúgy érintettek a nők is, csak náluk talán kevésbé valószínű, hogy beszámolnak róla. Egyes kutatók szerint a férfiak és a nők aránya 70:30%.
A szexuális szenvedélybetegek általában érzelmi bizonytalanságtól szenvednek, félnek a kapcsolatok következményeitől, szoronganak, depressziósak lesznek, ami belehajszolja őket újabb és újabb kísérletekbe. A sorozatos kudarcok miatt azonban romlik az egészségük mind mentális, mind fizikai értelemben. Sokan nem fogadják el, hogy segítségre van szükségük, és egyedül maradva sodródnak bele a problémaspirálba, ahonnan nincs számukra szabadulás.
Meg lehet állítani a szexfüggőséget?
A cél az, hogy a beteg számára létrejöjjön egy olyan érzés a szexualitással kapcsolatban, ami örömteli és szórakoztató, nem pedig fizikai igény-kielégítés csupán. A függőség megszüntetése nem egyenlő ugyanis azzal, hogy teljesen ki kell zárni az életből a szexet.
A függőség kapcsán a páciens ugyanolyan jellegű kezelésben részesülhet, mint egy más szenvedélybeteg, természetesen azután, hogy azokat a betegségeket, amelyek a függőség hátterében meghúzódnak, kezelni tudták. Segít a naplózás, olyan feljegyzések készítése, amely nemcsak a megtörtént eseményeket dolgozza fel, hanem az azokkal kapcsolatos gondolatokat is. Sokaknak a vallás jelent kiutat, de más közösségek is segítenek, olyan csoportok, ahol hasonló emberekkel tud találkozni a függő.
A kulcs az, hogy a szexualitás kapcsán fellépő gondolatokat normalizálni tudja a beteg, illetve az, hogy tudatosítsa, a gondolatai természetesek, de választani neki kell, hogy követi-e azokat, vagy elutasítja.
A terápia segíteni fog egészségesebben gondolkodni az én-ről, kicsit turbózza az önbizalmat, ami ilyenkor nagyon alacsonyan van.
A terápiától, a terapeutától nem szabad félni, hiszen ő az az ember, aki segíteni tud. Sajnos, hazánkban még mindig félelem és tartás övezi ezeket a terápiákat és magukat a terapeutákat is. Nem sokan veszik rá magukat arra, hogy hozzájuk forduljanak, beszéljenek a problémájukról. Legtöbbjük nem akarja elismerni, hogy beteg. Az emberek általában csak akkor kérnek segítséget, ha nagy bajban vannak. Elsődleges cél kéne, hogy legyen az, hogy ez megváltozzon.
Ha úgy érzed, kérdésed van a témáról, szeretnéd valakivel megbeszélni a saját problémád, keresd online rendelésünket, ahol a legfelkészültebb szakemberek várnak. Csak egy kattintás.
Kovács-Hain Zsuzsa
